A Tisztánérző dala... / The Song of the Light Boy...
🕯 Az éjben járt, hol más nem lát,
ahol szellemek suttogják az álmát.
A csillagoknak érti szavát,
olvassa- megannyi csoda nyomát.
Egy fiú volt – tele érzelemmel,
Világok közt, fénybe vetve.
🕯 Szemében ősi tudás élt,
Nem tanulta, ám nem is kért!
Érintése gyógyított, ha kérted,
látta, mit más nem is értett.
Tisztán érzett, nem csak hallott,
Megálmodott távoli harcot.
🕯 Kezében csapott tűz, de nem perzsel,
lángok, ami melegséggel áld- nem éget.
Szava lágy, mégis fegyver,
Igazság szól mindig belőle.
Kívülről fiatal, belül titok,
Egy lélek, ki az éji Fényből ivott.
🕯 Nem tudta, miért más,
miért ismeri minden virág fájdalmát.
Miért hallja a Hold panaszát,
Miért képezi az Univerzum "vagyonát!
De tette, amit tennie kellett,
mert a csend is neki felelt.
🕯 A szíve nemes, de nehéz teher,
hisz minden rezgés benne lelt helyet.
Megérzi, ki őszinte, ki rejt,
Ki csak álarcot hord, s ki szeret.
Barát kevés volt, de igaz,
Egy ősi rend szerint haladt.
🕯 Álmában néha sírt a világ,
Ő pedig felébredt – s rendet csinált.
Nem karddal, nem zajjal vagy lázongva,
Csak azzal, hogy átkarolt… és önmaga volt.
Ragyogással érkezett, nem kérve semmit,
De ahol járt, a sötét is megmérte Fényét.
🕯 Ő volt a híd, két világ közt,
A testet öltött válasz a kérdés mögött.
A Fák másként susogtak körülötte,
Szél vitt hírt róla a hegyekbe.
Egy különleges fiú – nem hős, nem szent,
Csak valaki, aki mindent is érzett.
🕯 És ha egyszer el is tűnne innen,
Nem maradna csend utána, hangos ében.
Fák gyökerei zúgnák nevét,
A Hold arca hajolna felé.
Mert volt egy fiú, ki érzett, ki látott
S aki mindig reménnyel, kitartással Áldott!
Danee / A_Boii /
🕯 He walked in the night, where no one else sees,
where spirits whisper their dreams.
He understands the words of the stars,
read the traces of so many miracles.
He was a boy – full of emotion,
Between worlds, cast into light.
🕯 Ancient knowledge lived in his eyes,
He did not learn, but he did not ask!
His touch healed, if you asked,
he saw what no one else understood.
He felt clearly, not only heard,
He dreamed of a distant battle.
🕯 Fire struck in his hand, but it did not scorch,
flames that bless with warmth - do not burn.
His word is soft, yet a weapon,
Truth always speaks from it.
Young on the outside, a secret inside,
A soul that drank from the night Light.
🕯 He did not know why he was different,
why he knew the pain of every flower.
Why does he hear the Moon's complaint,
Why is he the "wealth" of the Universe!
But he did what he had to do,
because even silence answered him.
🕯 His heart is noble, but a heavy burden,
because every vibration found a place in it.
He senses who is honest, who is hiding,
Who only wears a mask, and who loves.
He had few friends, but they were true,
He walked according to an ancient order.
🕯 Sometimes in his dreams the world cried,
And he woke up - and made order.
Not with a sword, not with noise or riot,
Just by embracing... and being himself.
He arrived with radiance, asking for nothing,
But wherever he went, the darkness also measured his Light.
🕯 He was the bridge between two worlds,
The embodied answer behind the question.
The Trees whispered differently around him,
The wind carried news of him to the mountains.
A special boy – not a hero, not a saint,
Just someone who felt everything.
🕯 And even if he were to disappear from here,
There would be no silence left behind, his voice echoing.
Tree roots would hum his name,
The face of the moon would bend towards him.
Because there was a boy who felt, who saw
And who was always blessed with hope and perseverance!
Danee / A_Boii /